Virágot egy mosolyért! Ismét csoda történt velem!!!

Aki ismer, szerintem tényleg tudja rólam, hogy különösebben csodaváró nem vagyok. Na jó, de. Igazából valahol a szívem mélyén nagyon is remélem, hogy valaki végre felfedezzen, de leginkább arra, hogy én magamat fedezzem fel. Értsem ott legbelül, hogy mi a küldetésem, hogy elegendő időm, energiám és pénzem legyen arra, amit szenvedéllyel tudok és szeretek és értek. (remélem, bizakodom, hogy van ilyen) Szóval valahonnan onnan kezdtem, hogy alkudoztam magammal, hogy csodaváró vagyok vagy sem, de nem ez a lényeg. Mert egy biztos, a csodákban mélyen és vadul hiszek. Bizonyítékom van több is, hogy megtörténik az emberrel. Velünk többször is, de tényleg. Ha az ember elég nyitottsággal, nyílt szívvel és tennyérrel képes befogadni, elfogadni, senki nem vitathatja, veheti el tőle. Hogy velem június 28-án ismét csoda történt, nem kérdés, még ha nem is akkora, mint Nádja születése.

Az ember körül az idő múlásával folyamatosan cserélődnek az emberek. A családon kívül, a legjobbaknak vélt baráti kapcsolatok is megkopnak, hangsúlyúk veszít fontosságukból. Vannak, akik gyakrabban becsapódnak tudatomba, és vannak, akiknek hiánya olykor-olykor még fáj is. Könnyed személyiségnek tartom magam, aki elfogadó, igaz ebben is az idő segített. De nem vagyok mindentudó bölcs, ki érzelmeit minden körülmények között racionális keretek között képes tartani. Elég egy kép, egy íz, egy mondat, egy röpke találkozás, ami után a hiány fáj nagyon. Még el is bizonytalanodom. Talán kellett volna mondanom valamit. Fel kellene hívnom és elmondani, mennyire hiányzik. Nem hagyhatjuk, hogy elmenjenek az évek. Elmaradjanak ki nem mondott érzések, mondatok. Aztán mégis hagyom, szokás szerint tudatom legmélyebb, legsötétebb odujába száműzöm a megélt hiányom.

Nyomot hagyunk egymásban. Konkrét emlékeket, érzéseket. És van, aki nem száműz, képes a tettekre. Ennél sokkal többet gondolok és érzek, de mint sokszor mondtam már Hanna elvesztése kapcsán, gyakran a kommunikáció eszköze kevésnek bizonyul ahhoz, hogy közvetítse a megélt érzéseket.

Óriási hálával gondolok mindenkire, aki így-úgy-amúgy, bárhogyan tett azért, hogy boldogságot okozzon nekem!!!! Olvassátok a cikket szeretettel!!!!

http://balkonada.cafeblog.hu/2016/06/29/mert-almodni-es-a-csoda-megtortent/