Day of Hope - "Remény napja"

Egy olyan nap, amely csak róluk szól. Azokról a gyermekekről, akiket családjuk elveszített. Mély és meghatóan megrázó megemlékezés, egyedülállóságával hiánypótló.

A Day of Hope, 2008. augusztus 19. óta világszerte megrendezésre kerülő esemény. A kezdeményezést egy ausztrál édesanya indította útjára, miután kisfiát elveszítette. Ezen a napon azokra a gyermekekre emlékezünk, akik meghaltak.

A Day of Hope – esemény magyarországi megemlékezés elindítása lehetőséget nyújt a gyászoló szülők és hozzátartozók számára, hogy kapcsolódva egy nemzetközi kezdeményezéshez, a megszokottól eltérő módon, egy közösség részeként együtt emlékezhessen az elveszített gyermekekre.

Elveszíteni a gyermekünket nem mindennapi esemény. Mind, kiknek meghalt a gyermeke, egykoron azt hittük, reméltük, velünk sosem történhet meg. Megtörtént mégis, ami után már semmi nem lehet pont olyan, mint előtte. Életünket, és személyiségünket új alapokra kell építeni. Nem könnyű felfogni, sem megérteni, elfogadni pedig szinte lehetetlen, hogy életünk új irányt vesz, és adaptálódnunk kell életünk új fejezetéhez.  Az embernek gyermekét elveszíteni valami olyasmi, ami mindenkitől megkülönböztet. Reggelente, amikor ülök a buszon, tudom, hogy bár csupán egy vagyok a többi ember között, ugyanakkor egy vagyok azok közül is, aki gyermekét elveszítette. Mégis szeretem ezeket a fájdalmasan meghitt reggeleket. Még azt is szeretem, hogy egyedül vagyok a tömegben ezzel a titokkal, és fájdalommal a szívemben, ami rejtve marad mások előtt, de örök sebhely a lelkemen. Szemüveg mögé rejtve nem látszanak a néha reggelente kicsurranó könnycseppek, de az sem baj, ha láthatóvá válik e fájdalmas elkülönültség megnyilvánulása. Mert ezek finom, megtisztító könnycseppek. Olyasvalaki édes hiányára emlékeztetnek, akinek létezéséért örökké hálás leszek. Hálakönnyek ezek. Szeretetünkkel együtt örök a fájdalmunk és gyászunk is. Idővel a veszteség okozta fájdalom veszít majd erejéből, és rakoncátlanságuk kiszámíthatóbbá szelídül is.   

 Mind hálásak lehetünk annak az ausztrál édesanyának, aki 2008-ban életre hívta ezt az egyedülállóan szép kezdeményezést. Mindenre emlékezünk, minden előtt fejet hajtunk, de mégsem volt az évnek egyetlen olyan napja sem, amikor nyíltan, együtt emlékeztünk volna azokra a gyermekekre, akik rövidebb-hosszabb ideig gazdagabbá tettek bennünket földi jelenlétükkel. 

Egy idő után elvárja a társadalom, hogy éld túl gyermeked halálát, lépj túl, éld a hétköznapi emberek hétköznapi életét. Hiszem és tudom, hogy ki lehet bírni, túl lehet élni gyermekünk elvesztését. Sőt ha úgy döntünk, élhetünk egy ilyen veszteség után is boldogan. De jó, ha van az megemlékezésnek többféle módja, van lehetőség a méltó emlékezésre. Ezek a gyerekek életünk szerves részei életükben és haláluk után is, ezért a méltó emlékezés, gyógyulásunk alappillére is egyben.

 

A „Day of Hope” eseményre való készülődés alkalmat teremt figyelmünk koncentrációjára, hogy minden évben egyszer, nem hétköznapi napon gondoljunk gyerekeinkre.

Csak remélni merem, hogy miközben a kis zászlócskákat készítitek, kinyílik számotokra a végtelen horizont, és a szem számára sosem látható, köztetek húzódó, átszakíthatatlan kötelék, még megingathatatlanabbá válik.

Megtisztelő, ha van kedvetek csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez. Külön köszönöm mindenkinek és arra buzdítalak benneteket, hogy az esemény facebook-os oldalán osszátok meg tapasztalataitokat, érzéseiteket!

https://www.facebook.com/hannaalapitvany

 Elképzelem, ahogyan szeretteitek körében együtt emlékeztek elvesztett gyermekeitekre. Mécsesek gyúlnak, égőkkel öltöztetitek házaitokat ünneplőbe. Elkészített zászlócskáitok lágyan ringanak a szélben és gyermekeinkért mormolt imádságaink körbe járják a földet! 

 Legyen áldás minden gyermeken!

 

Az esemény felhívása:

Egy olyan nap, amely csak róluk szól. Azokról a gyermekekről, akiket valakik elveszítettek. Mély és megrázó megemlékezés, megható és egyedülállóságával hiánypótló.

A Day of Hope, 2008. augusztus 19 óta világszerte megrendezésre kerülő esemény. A kezdeményezést egy ausztrál édesanya indította útjára, miután kisfiát elveszítette.

http://carlymarieprojectheal.com/2013/06/august-19th-day-of-hope-the-prayer-flag-project.html

Ezen a napon minden olyan gyermekre emlékezünk, akik közöttünk éltek, és azokra is, akik megszületésük előtt, a várandóság ideje alatt hagyták magukra szüleiket. Az emlékezésen túl, az esemény nagy társadalmi jelentőséggel bír, üzenetet közvetít. Megtöri a csendet, falakat dönt, hiszen a még napjainkban is oly tabu témaként kezelt halállal szembesíti az embert. Elkerülhetetlenül tudatosítja, hogy babák, gyermekek halnak meg, ezzel elindítva a témában szükséges társadalmi párbeszédet, ugyanakkor lehetőséget ad a gyászoló szülők, hozzátartozók számára a méltó megemlékezésre. Minden megtett apró lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy az eddig természetesnek vélt, ajtók mögött magányosan megélt gyászt, egy társadalmi támogatottsággal megélt gyászfeldolgozási folyamat váltson fel.

Day of Hope – esemény magyarországi megemlékezés megjelenítése lehetőséget jelent az országunkban élő szülők és hozzátartozók számára, hogy kapcsolódva egy nemzetközi kezdeményezéshez, bensőséges hangulatban, méltó módon állíthassanak emléket az elveszített gyermekeknek.

A Projekt:

Augusztus 19-ig tart. E dátumig bárki, bármikor csatlakozhat. Tarts velünk a gyógyulás és megemlékezés eme felemelő és megható útján és készítsd el a saját kis „ima zászlócskádat”! Az elkészült zászlócskákról készítsetek fényképet és küldjétek el a hannaalapitvany [at] gmail.com e-mailcímre. Ezután a beküldésre került képekből készült album feltöltésre kerül oldalunkra, amely augusztus 19-én megnyitja virtuális kapuit. Az eseményhez bárki csatlakozhat. Bárki, aki elveszítette a gyermekét, vagy unokáját, hozzátartozóját, barátját, szomszédját vagy ismerősét. Bárki, akinek fontos, hogy méltó módon emlékezhessen.

Mi is ez a zászlócska?

Te vagy benne. Te választasz. Színt, mintát, eszközt. Készíts egy olyan zászlócskát, amely számodra a legbeszédesebb. Nem kell hozzá, csak Te és a szíved, a fantáziád és néhány eszköz. Egy színes anyagdarab. Olló, ragasztó, színező…… Hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Állítólag amint a zászlót felhúzzák, a szellő a rajta szereplő imádságot körbe hordozza a földön. Szent és isteni energiákat hordoz.

Hogyan készíthetsz zászlócskát?

Add meg a módját! Legyél benne minden pillanatban. Gyermekeink velünk vannak alkotás közben!

És most jöjjön a gyakorlati része:
Vágj ki egy téglalapot az általad megálmodott anyagból, amely végső mérete egy 23x30 cm-es téglalap legyen!
Kizárólag a zászló mérete és alakja kötött, - ezzel annak a közösségnek az egységét erősítve, akik ehhez az eseményhez kapcsolódnak. Mindenki története más, de ugyanaz köt bennünket össze. A zászlócska egyik végén úgy varrd el az anyagot, hogy felfűzető legyen.
Választhatsz tarka vagy egyszínű anyagot, festheted vagy ragaszthatsz, varrhatsz rá, vagy horgolhatsz, az, hogy a Te zászlócskád milyen lesz, annak kizárólag csak a Te képzeleted szabhat határt. Amikor elkészítetted az alapot, írhatsz is rá. A gyermeked nevét, az üzeneted, egy idézetet vagy imádságot, verset vagy dátumokat.

Hogy segíthessek, nézz meg néhány szépséges „ima zászlócskát”, amelyek a tavalyi eseményre készültek!

http://carlymarieprojectheal.com/2012/10/the-prayer-flag-albums.html

Köszönöm, ha velünk tartasz!”

 

A 2013-as eseményre készített  zászlókról készített képeket itt tudjátok megtekinteni:

http://fevi73.wix.com/hanna#!ima-z/c17kl

A 2014-es eseményre készített zászlókat pedig itt nézhetitek meg:

https://www.facebook.com/events/288960177952978/